„Péntek. Pontosan egy és negyed óra sorállás hentesáruért. Jelentékeny zsákmány: disznósült, sonka, szalámi. Az öregasszony, aki rosszul lett az üzletben. Dagadt lábak. Az asszonyok kihúzgálják lábukat a szandáljukból. Különben türelem, végtelen türelem (tűrhetetlen türelem) a megaláztatások procedúrái közepette. Vajon szervezett rendről van-e szó, vagy a puszta véletlen hozta ezt a fajta szervezettséget? De puszta véletlen nincs, a körülmények a körülmények termékei. A végeredmény pedig: a beszerzés, az életstandard fenntartása felőrli mindazt az energiát, amit az emberek egyéb céljaikra fordíthatnának. Dolgoznak, sorba állnak, felnevelik gyermekeiket – és egyszerre csak véget ér az élet. Kétségkívül, ez a futószalag eredményesen működik: nincs idő a kiemelkedésre, és mivel nincs kiemelkedés, perspektíva sincsen. Az árukkal megrakott pultok felé tartó sorban a kilépés lehetősége föl sem merülhet, maga a sor pedig minden cselekvőerőt leköt. A sor végén ott a cekkerekbe rakható jutalom. Másrészt ez a mechanizmus, amennyire tökéletes, annyira kérdéses is egyszersmind: rabszolgává teszi az embert. Márpedig a rabszolga kiszámíthatatlan, alattomos és rombolásra hajlamos. Lehetetlen kiszámítani az időpontot, amikor ezek a tulajdonságok egyszerre csak túlcsordulnak.” (Gályanapló)

 

 

vissza