Így ha most, hatvan évvel később visszatekintek magamra, egy alapjában véve vidám természetű fiatalembert látok, aki habzsolja az életet, és ebben senkitől és semmitől sem hagyja magát zavartatni. Természetesen emlékszik mindarra, ami vele megesett, de ezt beilleszti, hogy így mondjam: a dolgok rendjébe. Nem érez önsajnálatot; nem kérdezi, mint annyian, hogy »miért pont én«; ha az élményeiről kérdik, teljesen elfogulatlanul beszél róluk: nem kérkedik velük, ha érted, amit mondok. Sőt, mondok ennéérdekesebbet is: segítségül hívja őket a további élete számára.” (K. dosszié)

*

„…ez léttörvény: az ember a jövőnek fordított arccal él, de ez még nem jeleni azt, hogy előre halad. Elfogadom, hogy célképzetek vezethetnek, de hát ez puszta illúzió: amit jövőnek képzelünk, az még nem a valóság. Nem a jövő várakozik ránk, csak a következő pillanat, s aki e pillanaton túllát, az becsapja magát.” (K. dosszié)

*

„Madeira. Az év utolsó napja. A kontinens rút teléből az Atlanti-óceán virágzó szigetére szöktünk. Lehetetlen helyzetem a K. dosszié után: meglátogat-e még a munkakedv, vagy szégyenemre egy öregember életét kell élnem, tétlenül tengődnöm, míg elvisz az ördög… […] Éjfélkor az erkélyen álltuk a tűzijáték ostromát. A parti dombokról és az öböl csillogó vízén álló hajókról: mindenhonnan durrogtak a petárdák, az ég világos volt és megtelt jelekkel. M-val megcsókoltuk egymást és boldog új évet kívántunk… Hajnalban  A végső kocsma folytatása mellett döntöttem; […] A K. dosszié nyitotta meg az utat – milyen szerencse ez a könyv! Minden teher alól felszabadít, minden magyarázatot fölöslegessé tesz. […] Életem, most, a vége felé tágulni látszik: a francia miniszterelnök meghívása (Martin nagykövet szerint mindenképpen meg akar velem ismerkedni mert olvassa a könyveimet), az Angliából, sőt Amerikából érkező hírek mind-mind könyveim egyre növekvő hatásáról beszélnek… Tegnap R. Ervin telefonja Stockholmból, lelkesedése a K. dossziéért, holott nem könnyen lelkesedik. (Örülök ennek a könyvnek, egyszer an sich, hogy így mondjam, másszor azért, mert megnyitja előttem A végső kocsma horizontját…)  ” (A végső kocsma)

 

vissza