A Kertész Imre Intézet rövidfilmmel emlékezik meg Vas Albináról.
Véletlenül ismerkedtek meg egy kávéház teraszán. Az arra sétáló huszonnégy éves, katonai szolgálatát töltő fiatalembert egy ismerőse az asztalához invitálja, mellette ott ül egy ismeretlen hölgy, aki két hete szabadult a kistarcsai internálótáborból. Kertész Imre és Vas Albina találkozása sorsszerű volt, kapcsolatuk a történelmi romokon át is az alkotást, és az élni akarás dacát ünnepelte. Kertész Imre kétszer is tervezte (1975 és 1995 táján), de végül mégsem tudta megírni Albina történetét, ám alakja, lénye közvetve vagy közvetlenül szinte minden könyvében ott rejtőzködik. „Nem az élete volt nagyszerű: ő maga volt nagy lélek. […] vállalt, s vállalta mellettem eleinte a gúnyt, az értetlenséget, a nehéz munkát; s ha végül talán mégis sikerült létrehoznom valamit, e szellemi termékekben az ő hite, az ő munkája is jelen van, ahogyan az arca, a lénye, az alakja is minduntalan fel-felbukkan e könyvek lapjain. Az én munkám az ő emlékműve is.” (Kertész Imre: Gyászbeszéd)
Vas Albina 1920. június 10-én született Szabadkán. Sosem volt könnyű élete. Zsidó származása miatt deportálták, a Gestapo többször is kihallgatta és megkínozta. Talpraesettségének köszönhetően, a gyűjtőtáborból és a Gestapo fogságából is sikerült megszöknie. Strobl Ferenc MÁV főtisztviselő bújtatta hamis papírokkal Budapesten, majd a háborút követően össze is házasodtak. Albina férjét 1949-ben koncepciós vádakkal börtönbe zárták, s rövidesen, 1952 őszén már ő maga is egy kirakatper áldozata lett. Tudtán kívül embercsempészekkel állt szóba, ezért bűnrészesként kezelték. Nincstelenként szabadult egy év múltán, Török utcai 28 négyzetméteres lakását, ahol később Kertész Imrével éltek, másnak utalták ki, s csak hosszas eljárás után kapta vissza
Különös képessége volt arra, hogy a nehézségek ellenére is szeresse az életet és derűt sugározzon maga körül. Szép nő volt, aki a legszegényebb időkben is adott az eleganciára és a tartásra. Öt nyelven beszélt folyékonyan, de a múltja miatt csak pincérnőként tudott elhelyezkedni, előmeneteli lehetőség nélkül. Mégis szerette ezt a munkát, mert szeretett emberekkel foglalkozni, és őt is szerették a vendégek. 1954. szeptember 14-étől, megismerkedésük pillanatától elválaszthatatlanok voltak Kertész Imrével. A kapcsolatukban, a házasságuk éveiben sem érezte soha áldozatnak, hogy az írót támogassa, bátorítsa, tehetségében mindig is rendíthetetlenül bízott. Minden anyagi nehézségük ellenére is kitartott amellett, hogy Kertész Imrének írnia kell. A Sorstalanság sem készülhetett volna el Albina áldozatvállalása nélkül, amit egyébként ő maga sosem tekintett áldozatnak, ráadásul a nehézségeken, kilátástalan időszakokon mindig túlsegítette kiváló humorérzéke – akik ismerték, vidám, szabadszájú nőként emlékeznek rá, aki sosem volt hajlandó félni a kádári világ idején. Albina 1995-ben hunyt el, és az író sosem tudta teljesen feldolgozni az elvesztését. “Élete alkotása a szeretet volt”. Születésének századik évfordulóján a Kertész Imre Intézet ezzel a rövidfilmmel emlékezik meg Vas Albináról:
A filmet rendezte: M. Nagy Richárd