1919

A Tanácsköztársaság alatt átalakított Millenniumi Emlékmű (Fortepan / Marics Zoltán)
 

„Az 1919-es május elsejei népünnepély a rövid életű Magyar Tanácsköztársaság apoteózisa volt. Mintha az egész város a feje tetejére állt volna. Budapest köztereit túlméretezett szobrok tömkelege sújtja; a bronzba öntött nagyságok ágaskodó lovon készülnek az ellenségre rontani, vagy szónokolnak, egyik karjuk előrenyújtva, a másik alatt papírtekercs. Május elsején ezeket a szobrokat gömb alakú faszerkezet takarta, melyet vörös vászon borított be; rá a világ földrészeit és tengereit festették. Ezek a gigászi glóbuszok – némelyikük majd húsz méter magas, mert az alattuk lévő bronzhős különösen magas lovon ült – sajátosan lenyűgöző hatást tettek az emberre. Mintha óriás léggömböket horgonyoztak volna a közterekhez, melyek rögvest a levegőbe emelik az egész várost; az új, nemzetközi szellemet jelképezték, s az új rendszer elszántságát, hogy valóban »a sarkaiból döntse ki« a Földet.” (Nyílvessző…, 71.)

„Tizennégy éves koromban Bécsbe költöztünk, és engem osztrák iskolába küldtek. Ám még jó ideig továbbra is magyarul gondolkodtam és írtam. Nyomtatásban a nevemet először egy folyóiratban láttam, ahová elküldtem kedvenc magyar költőm, Ady Endre néhány versének német fordítását.” (Nyílvessző…, 127.)

1919

Ady Endre (1877–1919)

1919

Németh Andor (1891–1953) (Fotó: Reismann Marian)

Valószínűleg a Bécsi Magyar Újságban olvassa Németh Andor egyik novelláját, amely nagy hatást gyakorol rá. Levélben keresi meg az írót. Innentől kezdődik Koestler és Németh huszonöt éven át tartó barátsága.

*

„Amikor elolvastam a novellát, némi habozás után írtam a szerzőjének egy rajongó hangú levelet. (Két ilyen levelet írtam életemben, egyet Thomas Mann-nak, egyet pedig Némethnek.) Azonnal válaszolt, és arra kért, hogy látogassam meg az irodájában. Kórosan félénk voltam, Németh volt az első igazi élő író, akivel találkoztam, és most először tettem be a lábamat egy szerkesztőségi irodába.” (Arthur Koestler: A láthatatlan írás, ford. Makovecz Benjamin, Osiris, Bp., 1997, 189.)

vissza