1946 májusában megjelenik első verseskötete, a Trapéz és korlát (Budapest, Ezüstkor).

1946 és 1948 között az Újhold című folyóirat szerzője és társszerkesztője.

Trapéz és korlát (1946)

A francia fogoly kéziratának első oldala (1947 nyara) (Kertész Imre Intézet archívuma)

1947-ben Baumgarten-díjban részesül. Megismerkedik Sárközi Mártával és újra találkozik Németh Lászlóval.

1947 novemberétől 1948. február végéig ösztöndíjjal Svájcban és Rómában tartózkodik.

„Manapság pont az újholdas Pilinszky-ethoszt tartom lehetséges útnak […]. Az önmagam átlépése, a szeretet lehetetlensége, az emberi élet abszurditása, a világ illúzió jellege az, amit én igaznak gondolok, és a morálból is az alázatot és a türelmet emelném ki. Minden nap annyiszor elbukom ezekben én is. Számomra ma ezek a legaktuálisabb kérdések.” (Csobánka Zsuzsa: Egyszerre távol és közel = Litera, 2014. március 20.)

*

„Pilinszky katolicizmusa az egyetemes emberi álmok megvallása volt. Új nyelvet keresett hozzá. Az a katolikus költészet, amelyből Pilinszky nyelve táplálkozott, többek között Mécs László és Sík Sándor nyelvén beszélt. Pilinszky egész életében tanulta a bűn elbeszélését és megvallását lehetővé tevő nyelvet, Dosztojevszkij nyelvét; a szerencsétlenség dadogását szótárazta Simone Weil írásaiból; és az angyalok beszédét hallgatta: a zenét reggeltől estig cigarettafüst, alkohol és gyógyszerek hatásával tompítva a fájdalmat. A fájdalmat, amely a lélek fájdalma volt. A kegyelem sötét éjszakája Pilinszky számára mégis a lerombolt, porrá alázott, lebombázott Németországban virradt fel. Ezek között az apokaliptikus díszletek között ébredt fel a lidércnyomásból ezekben a hónapokban Kertész Imre és Mészöly Miklós is. Mindannyian ugyanazt látták és mégis mindannyian radikálisan másként tapasztalták meg a jelenlét súlyát. Kertész az asszimiláció álmából. Mészöly a haza álmából. Pilinszky a hit álmából ébredt fel. Egy bukott században kísérelt meg az angyalok nyelvén beszélni. Önkínzó és öngyötrő lelkiismerete lett a magyar szellemnek.” (Borbély Szilárd: Pilinszky hagiográfiájához = Litera, 2011. november 25.)

Újhold, 1946. július

Újhold, 1946. december

Kondor Béla grafikája (In: Nagyvárosi ikonok, 1970)

Kihűlt világ

E világ nem az én világom,
csupán a testem kényszere,
hogy egyre beljebb, mint a féreg
furakodom beleibe.

Így táplálkozom a halállal,
és így lakik jól ő velem;
az életem rég nem enyém már,
vadhúsként nő a szivemen.

Minden teremtett elevenből
kijózanodva a szemét
így ütközik ki, leplezetlen
föladva hiú szégyenét.

A mindörökre ismeretlen
végül is így lesz otthonos.
Mint hervadás az őszi lombot,
a pusztulás bebalzsamoz.

Kihűlt világ ez, senki földje!
S mint tetejébe hajitott
ócskavasak, holtan merednek
reményeink, a csillagok.

(Válasz, 1948. január 16.)