„Az Önéletrajzaim a maga lezáratlanságában hét rövidebb-hosszabb prózai szöveget tartalmaz. Bár nagyon sok mindenben különböznek egymástól, mind egy-egy kísérletnek tekinthető a Beszélgetésekben körvonalazott személyközi látásmód prózai továbbfejlesztésére. A szövegekben mozgatott „karakterek” sokfélesége képezi le az identitáshoz való lehetséges viszonyok sokféleségét: Ónix Lenkének viszonylag stabil identitása és stabil története van, Ónix Beátának már kevésbé, viszont direkt módon kapcsolódik Pilinszky (Jánoska) személyéhez. Simon Áron és »Kutuzov« osztott, skizofrén »személyiségek«, N. N-nek pedig még személyisége sincsen. »S egy fejezetben Hitler a bal lator… Furcsa könyv lesz.« A szövegek tehát az identitásvesztés/identitásosztódás egy-egy fokozatát viszik színre. A személyek egybemosása azonban nem narratív megoldások (ahogyan azt egy prózai szövegtől várnánk) és nem is drámai megoldások (mint a Beszélgetések esetében), hanem leginkább lírai jellegű sűrítések mentén történik. Nem igazán tapinthatóak ki a Pilinszky által emlegetett »vertikális« prózanyelv sajátosságai. Bár az Önéletrajzaim szövegei prózai kísérletek, hatásosságukat egyértelműen lírai nyelvezetüknek köszönhetik.” (Csete Soma; litera.hu, 2021. július 17.)