A Pasztorál című vers Wunderlich József előadásában, Kertész Imre Intézet, 2020. október 8.
Pasztorál
a Kosztolányi-szobor mögött
vetkőztet az idő egy dögöt
nem csak én látjuk már többen
a hullát a szabadkai ködben
érzékenységem teste graciőz
lelki tárgyaknál időz
már márciusban mielőtt elvetem
miként a mag kikel a tetem
úgy érzem magam akár a gyermek
bármit ha teszek vernek csak vernek
a visszajárók megvetett ágyán
élhalatnak bárgyú eszmetrágyán
holmi meleg tilalmi holmi kéne
fogok még lakolni miatta-érte
járják a várost világi nullák
miért nem hantoljuk el a hullát
egyremegy bárki ha újfent megint
szemem le sem veszem meglesem megint
magam alatt a talajt hogyan ásom
ezért hogy itt sincs többé maradásom
Item
vetkőztet az idő egy dögöt
a Kosztolányi-szobor mögött
de nem csak én látjuk már többen
a hullát a szabadkai ködben
(Sziveri János)