A Baden bei Wien-i iskolában, 1919-ben (Balról az első)

„Az első világháború kitörése tönkretette apám vállalkozását; feladtuk a lakásunkat, és Bécsbe költöztünk. Ettől kezdve állandó otthonunk soha többé nem volt. / Nomád életünk első állomása egy Pension Exquisite nevű panzió volt egy régi épület ötödik emeletén – alighanem ma is ott van – Bécs szívében, szemben a Szent István-dómmal.” (Nyílvessző…, 42.)

*

„Az első világháborúig jómódban éltünk, mint egy tipikus európai középosztálybeli család: apám néhány régi, szolid angol és német textilgyárnak volt a magyarországi képviselője. 1914 szeptemberében ez az életforma, mint annyi más, hirtelen véget ért; apám ezután soha többé nem állt lábra. Belefogott ugyan néhány vállalkozásba, melyek úgy váltak egyre fantasztikusabbá, ahogy az önbizalma fogyott a megváltozott világban. Gyárat nyitott radioaktív szappan gyártására; jó néhány őrült találmányt támogatott (örökégő villanykörte, önfűtő ágymelegítő tégla és hasonlók); végül a húszas években tőkéje maradékát is elvesztette az osztrák inflációban. Huszonegy éves koromtól, mikor a szülői otthont elhagytam, én voltam a szüleim egyetlen anyagi támasza.” (Arthur Koestler: A bukott Isten, ford. Gábor György = Joseph Conrad – A. Koestler – Václav Ćerný: Folytatásos önéletrajz, Osiris–Századvég, Bp., 1994, 123.)

Az 1918/19-es tanévben a budapesti reáliskolában tanára lesz Szabó Dezső író, akiről később megemlékezik memoárjában.

*

[Az I. világháború végét követő átmeneti időszakban] „Izgalmas dolgok történtek még az iskolában is. Új tanárok tűntek fel, akik új hangon szóltak hozzánk, és felnőttekként kezeltek bennünket. Egyikük Szabó Dezső volt, egy ünnepelt regény szerzője, mely a magyar parasztságról szólt. [Koestler itt nyilván az 1919 májusában megjelent Az elsodort falura gondol.] Félszeg, kissé gátlásos és feledékeny férfi volt, aki lágy hangján olyasmiről mesélt nekünk, ami távolabb volt, mint a Hold: arról, hogyan él egy napszámos a faluban. […] Más ifjú tanáraink fiatal értelmiségiek voltak, akik soha azelőtt nem tanítottak iskolában. A közgazdaságtan elemeiről tartottak órákat, meg az alkotmányos kormányzásról, olyan tárgyakról, amelyek nem szerepeltek a tantervben, új távlatokat nyitottak, és új kapcsolatot kínáltak a valósággal.” (Nyílvessző…, 70.)

Szabó Dezső (1879–1945)