Jeruzsálemi városrészlet az első világháború utáni korszakból

„Mióta a Palesztina elfoglalásában részt vett zsidó légió leszereltetett, Jabotinsky és a revizionisták fáradhatatlanul követelték helyreállítását; nyugodtan magukra véve ezzel a »militarizmus«, »sovinizmus«, »ökölpolitika« és hasonló jelzők ódiumát. Addig tartott a megbotránkozás és a »nem akarunk zsidó katonát« hangoztatása, míg végül bekövetkezett a palesztinai véderőnek az a bizonyos reformja, mely a zsidókat teljesen kiszorította a palesztinai katonaságból. Erre aztán nem volt se vége, se hossza a felháborodásnak az egész cionista világban; és végül is a »váád haleumi«, a palesztinai zsidóság nemzeti tanácsa, maga követelte a légió helyreállítását – amikor már késő volt. Ezzel aztán a probléma elvileg el is lenne intézve. De a vitatkozásnak, a gúnynak az a tömege, mellyel a revizionizmust illették a légió kérdésében, míg maga Palesztina egyhangúlag igazat nem adott nekik, egyre talán jó volt mégis: hogy ráeszméljünk végre arra, hogy nem elvont szempontokkal, világmegváltási álmokkal, dogmákkal, opportunizmussal és a légüres térben lefolytatott vitákkal fogjuk Palesztinát fölépíteni, hanem csakis egy olyan szintézis alapján, mely mindig összhangban marad azzal az akkorddal, melyet az Eszme és a Realitás összecsendülése ad.” (Arthur Koestler: Miért küzd a revizionizmus?, Múlt és Jövő, 1927. július–augusztus, 264.)