A The Story of a Friendship (Egy barátság története) címlapja

„Most, hogy befejeztem és átolvastam ezt a kis könyvet, némi meglepetéssel vettem észre, hogy azt tet­tem, amire készültem: egyszerűen megírtam Arthur Koestlerrel való barátságunk történetét. Nem életrajzot – azokból már akad néhány, és Arthur maga is négy életrajzi jellegű könyvet írt –, és nem is munkáinak mél­tatását – irodalmi teljesítményének megítélése nem az én feladatom; tudomá­nyos művei nemcsak illeté­kességemet haladják meg, de olykor felfogóképességemet is; parapszi­chológiai irányú tevékenysége pedig mindig is az elviselhetetlenségig untatott.

Akkor hát most igazságot szolgáltatok Arthur Koestlernek? Talán nem, de nem is ez volt a cél. A hétköznapok világában szemléltem őt, nem pedig a tragikum síkján – ahogy talán ő fogalmazna. Ő ez utóbbi létsíkon érezte jobban magát; én egész jól elvagyok a hétköznapokban.

Egyik könyvem címe – How to be an Alien – nemigen állja meg a helyét magyarul vagy más nyelvek­en; a fordításoknak ezt a címet adtam: Anglia papucsban. Ez a mostani könyv talán afféle Arthur Koestler papucsban is lehetne. Az életrajzírók, kritikusok és tudósok írtak már róla éppen eleget. Ebben a könyvben az olvasó – és a nagy, végső életrajz majdani szerzője – kevéske adatot és némi különleges fűszert talál; egyfajta nemhivatalos portrét azoknak, akik cso­dálták, és ked­ves emlékek felidézését azoknak, akik elég jól ismerték ahhoz, hogy tudják szeretni is.” (Mikes György: Egy barátság története, részlet az Előszóból)

„E könyv kézirata […] meglepetést okozott számomra. Sok barátja, jómagamat is beleértve, évek óta sürgette [Koestlert], hogy folytassa [a Nyílvessző a végtelenbe és A  láthatatlan írás  című könyvekkel megkezdett] önéletrajzát, amely 1940-nel lezárult. [Egy alkalommal] – nem emlékszem pontosan, mikor, de úgy gondolom, 1982 végén kellett történnie – bizalmasan közölte velem: voltaképpen már a harmadik kötet megírásának a végén tart. Megesketett, hogy ezt titokban tartom, mert babonából utálta, ha olyan műről kellett beszélnie, amely még nem készült el. A kézirat, amit megtaláltunk, valójában két összefonódó önéletrajz. Cynthia kristálytisztán megírta Arthurral közös életének egy hosszabb szakaszát, de erről sohasem tett említést nekem, és amennyire én tudom, más barátoknak sem.” (Harold Harris: Introduction = Stranger on the Square, 11–12.)

*

[Koestler] „Soha nem titkolta a tényt, hogy nehéz együttélni vele. […] Soha nem  kísérelte meg palástolni követelőző természetét, heves hangulatváltozásait; döntéseinek hirtelen irányváltásait, és hogy rögeszmésen szoknyabolond […]. Mindemellett mély intellektusú férfi volt, aki rendkívüli kedvességről és nagylelkűségről tudott tanúbizonyságot tenni, és aki páratlan humorérzékkel rendelkezett; olyan férfi, aki – majdhogynem mindig – kivételes vonzerejű társ tudott lenni.” (Harold Harris: Introduction = Stranger on the Square, 14.)

A Stranger on the Square címlapja

A Sötétség délben első magyarországi kiadása, 1988

1988-ban megjelenik Magyarországon – Bart István fordításában – a Sötétség délben. (Ez az első Koestler-mű, amely Magyarországon, magyar nyelven napvilágot lát.) A regényhez Nagy Péter, a kötet egykori lektora ír előszót.

*

„A mai olvasó számára nyilvánvaló, hogy remekműről van szó. Azzá teszi nemcsak a hibátlan jellemrajz, ami a könyv egyik legfőbb erénye, hanem a biztos szituációteremtés is, s nem utolsósorban a »klasszikus« takarékosság az alakokkal, szereplőkkel. Nem számoltam meg, de a regény »beszélő« figurái aligha vannak többen, mint a két kéz ujjai, s a cselekmény mindössze két színhelyen játszódik: Rubasov börtönében és Vaszilij lakásán. Az író e szűkös keretek között elénk tud állítani egy világot s annak sűrű atmoszféráját: mint a francia klasszikusok legjobb tragédiáikban. Mindezt bizonyítja az a tény is, hogy a megjelenés óta eltelt közel fél század alatt ez a könyv mit sem öregedett, eszközei és hatása éppoly elevenek, mint annak idején.” (Nagy Péter: Utószó = Sötétség délben, Európa/Reform, Bp., 1988, 197.)