A cikk 1957. október 23-án, a londoni Irodalmi Ujságban jelent meg. Felolvas: Szabó László.
A század párbaja (1957, részlet)
„[…] a cél az eszközöket csak igen-igen szűk korlátok között szentesíti. Ha a sebész kése fájdalmat okoz, az azért jogos, mert az operáció kimenetele az emberi tudás határai között nagyrészt előrelátható; de a társadalom testén végzett drasztikus és nagykiterjedésű operáció rengeteg ismeretlen tényezőtől függ és kiszámíthatatlan eredményhez vezet: soha nem lehet tudni, hogy a sebész szondájából mikor lesz hóhérbárd. Vagy más hasonlattal élve: az elszántság olyan, mint az arzén; óvatosan adagolva felpezsdíti a társadalom szervezetét, nagy adagban halálos méreg. Ma valamennyien erkölcsi arzénmérgezésben szenvedünk.
A betegség jelei világosan láthatók politikai és társadalmi területen; kevésbé szembeötlők, de ugyanolyan veszedelmesek a tudomány és filozófia síkján. […]
Azt is világosan kell látni, hogy amiről itt szó van, az nem holmi elvont filozófiai vita, hanem nagyon is konkrét és égető probléma, aminek megoldásától függ, hogy civilizációnk életben marad-e, vagy elpusztul.”