Próza. 1–2. köt. [Válogatott publicisztikai és szépprózai írások.] A vál., szerk., s. a. rend., az előszó és utószó Jelenits István munkája. Bp. 1984. Szépirodalmi Könyvkiadó, 539; 234 l. 

„Pilinszky János prózai írásai többnyire szerkesztők, kiadók sürgetésére születtek, ritka kivételtől eltekintve meg is jelentek a költő életében. Kéziratban legföljebb néhány korai vázlat vagy töredék s egy-egy élőszóban elhangzott előadás, megnyitó szövege maradt, továbbá naplószerű följegyzések, amelyek nem a nyilvánosság számára készültek.

Ez a gyűjtemény a korábban már megjelent prózai írások bemutatására törekszik. Mindenesetre tartalmazza a nagyobb terjedelműeket, a rövid cikkeknek pedig a nagyobbik felét. Két tanulmányát a költő versei közé iktatta. Ezeknek véglegesen ott a helyük. A teljes Pilinszky-életmű kiadása a következő évek föladata. Az életmű-kiadásban szerepelnie kell majd annak a kéziratos anyagnak is, amelyből itt csak ízelítőt adunk, s természetesen a költeményeknek – lehetőleg úgy, hogy az olvasó a versek születésének folyamatát is követhesse.

A kisebb írásokat megjelenésük időrendjében közöljük, mindenütt feltüntetve az első publikáció helyét, idejét is. A nagyobb művek – ugyancsak időrendben – a gyűjtemény második felében találhatók. Ezek többnyire kötetben láttak napvilágot, de hozzájuk csatoltuk azokat az elbeszéléseket is, amelyeket a Kortársban, illetőleg az Élet és Irodalomban közölt ugyan a költő, de egy tervezett (s el nem készült) regény [részei]ként. Gyűjteményünk számára a sajtóbeli közlés szövegét tekintettük irányadónak, azt mégis helyesbítve, ha itt-ott nyilvánvaló sajtóhibára találtunk.

Pilinszky János prózai írásaiból már forgalomba került egy válogatás Szög és olaj címmel a Vigilia kiadásában (Budapest, 1982), a Vigilia Könyvek új sorozatának első tagjaként. Annak terjedelme s jellege – a sorozat természetéből adódóan – korlátozottabb volt. Nem terjedt ki a költő szépprózai írásaira, nem válogatott az 1959 előtti cikkekből. A kötet megjelenése óta bővíthettük a benne közölt cikkbibliográfiát is, s azokat a Pilinszky-írásokat, amelyekre időközben baráti figyelmeztetésre rábukkantunk, ebben az újabb gyűjteményben már el tudtuk helyezni. Azon igyekeztünk, hogy itt ép és arányaiban is megbízható gyűjteményt nyújtsunk a költő prózai hagyatékáról. Ezért sok olyan írást is újra közlünk, amely a Szög és olajban már olvasható.” (Részlet Jelenits István előszavából)