Szerk., a szöveget gondozta, a mutatókat és a jegyzeteket készítette, az utószót írta Hafner Zoltán. Bp. 1994. Századvég, 303 l. /Pilinszky János összegyűjtött művei/
„A Pilinszkyvel készített beszélgetésekből először 1983-ban jelent meg válogatáskötet Török Endre szerkesztésében és Reisinger János utószavával. (Beszélgetések Pilinszky Jánossal, Magvető, Bp.) A gyűjtemény egymástól elkülönítve kilenc rádiós és tizenegy folyóiratbeli dokumentum mellett Maár Gyula portréfilmjének szövegváltozatát közli. Ezt az anyagot – a műfaji besorolástól eltekintve, kronologikus rendben – a jelen kiadás is tartalmazza, s kiegészül huszonkét új darabbal, amelyek közül tizenöt most jelenik meg nyomtatásban először. E bővítés mellett az első kiadásban szereplő interjúk java része is kisebb-nagyobb módosítással olvasható.
Eltérések elsősorban a hangfelvételek lejegyzésében találhatók – ezek mindegyikét javítottam, és lehetőség szerint nem az elhangzott műsort, hanem annak teljes, szerkesztetlen anyagát vettem figyelembe. Három esetben eltértem a kérdezők által publikált változattól. Hornyik Miklós interjúja A kopárság szépsége (Híd, 1968. április, 392–395.) és Az ártatlanok szenvedése (H. M.: Beszélgetés írókkal, Fórum, Újvidék, 1983. 122–128.) címmel is megjelent. Itt kivételesen levélinterjúról van szó, így Pilinszky (értelemszerűen) az írásban feltett kérdésekre írásban válaszolt. Mivel Hornyik a saját kérdésein és Pilinszky válaszain is apróbb kiigazításokat végzett, a jelen gyűjteménybe az első, folyóiratbeli változatot vettem fel. Cs. Szabó László két interjúja korábban Aljosa és Versünk a világban címmel jelent meg nyomtatásban. Eredetileg ezek rádiós beszélgetések voltak, az író Két tükör közt (Basel, 1977.) c. kötetének összeállításakor bővítette ki őket. Az eltérésekre ő maga is utal, hangsúlyozva, hogy az interjúk ebben a változatukban tekintendők véglegesnek. Cs. Szabó életművében természetesen ebben a formájukban kell hogy szerepeljenek. Ám e beszélgetések Pilinszky saját életművének is a szerves részét képezik, ezért helyénvaló, hogy csak az és úgy szerepeljen bennük, amit valóban elmondott, s amire akkor, ott valóban módjában állt reflektálni. Cs. Szabó az elhangzott kérdések közé gyakran újabbakat iktat; utólagos észrevételei olykor egy-egy mű értelmezését is érintik (amelyeket a szöveget olvasva Pilinszky mintegy »jóváhagy«); olyan mondatok hangzanak el a költőtől, amelyek ha nem is idegenek tőle, de semmiképp sem az ő szemléletére és stílusára vallanak. (Ugyanígy elképzelhetetlen, hogy egy »Aljosa« megszólítás után Pilinszky ne kezdene el tiltakozni stb.) – Mindezek alapján a két hangfelvételt újra lejegyeztem, és a félreértések elkerülése érdekében az Aljosa most A történés ideje, a Versünk a világban pedig Poetry International 72 címmel olvasható.
Az interjúk végén csak a felvétel, illetve az első megjelenés helye és időpontja szerepel. A rögzítésre vagy a publikálásra vonatkozó egyéb információk az egyes interjúkhoz tartozó jegyzetek előtt találhatók. Ide soroltam azokat a riporteri kommentárokat is, amelyek például másodközléskor vagy utólagos visszaemlékezések során születtek és szintén az interjúk elkészítéséről szolgáltatnak további adatokat.
A kötet végén, Függelékben szerepel Pilinszky első, 1966-os külföldi interjúja, amely tolmács segítségével és valószínűleg néhány vázlatos feljegyzés alapján készült. Ennek megfelelően inkább egy beszélgetés rekonstruálásaként (és részben értelmezéseként) olvasható, ám mindenképp dokumentumértékkel bír.” (Részlet Hafner Zoltán utószavából)