Versek. Székesfehérvár, 1993. Vörösmarty Megyei Könyvtár, 46 l. — Az 1946-os kötet reprint kiadása, Jelenits István utószavával.

„Pilinszky János 1945 őszén tért haza Németországból, ahová a hadak vonulása őt is elsodorta. Huszonnégy éves volt ekkor, a katonai szolgálat miatt egyetemi tanulmányait szakította meg. Hazatérve mégsem ott akarta folytatni életét, ahol abba kell hagynia Mintha nemcsak az összeomló világ képeit hordozta volna magában, hanem valóban a halálból tért volna vissza, amelynek »már megadta magát«. Mint költő bizonyára valami ideiglenes biztonságra vágyott, amelyben versekbe sűrítheti az átélt katasztrófa emlékeit és felismeréseit. Életrevaló barátai bátorították, hogy pályázzék a Baumgarten-díjra. Ennek feltétele azonban egy bármily vékony »első kötet« volt. Sietve összeadták hát a kiadáshoz szükséges összeget, maga a költő pedig Trapéz és korlát címen összefogta tizenkilenc versét. A kis kötet születésének külső körülményeit a kolofon rögzíti. Az Ezüstkor a Nyugat harmadik nemzedékének folyóirata, Thurzó Gábor volt a főszerkesztője, amikor 1943-as évfolyamának márciusi számában a kötetbe foglalt versek közül négy megjelent. A folyóirat a nevét és a tekintélyét adta a kiadványhoz. Az anyagiakat a néven nevezett többiek: Baitz Mária, a költő anyai nagynénje, Mehr Artúr, Rényi Oszkár és Takáts Vilmos, diákkori barátok.” (Részlet Jelenits István utószavából)