„Amikor pedig 79 végén új főszerkesztőt kellett választani, a szerkesztőség engem és Csorba Bélát javasolt, míg a Képes Ifjúság című hetilap is állított jelöltet, Podolszki József személyében. Ők ketten – nagyon korrekt módon – átengedték nekem az elsőbbséget. Danyi Magdi színvonalas lapot csinált, de nem túl sok lehetőséget adott nekünk a fickándozásra, mivel ő egy korábbi esztétizáló iskola tanítványa volt. A politikum szinte teljesen kiszorult ez idő tájt a lapból, s csak az én szerkesztésem alatt kapott ismét helyet, jórészt Losoncz Alpárnak, valamint Csorbának köszönhetően.” (Interjúrészlet; riporter: Keresztury Tibor)

 

Az első Sziveri által szerkesztett szám egyik belső oldala és a tartalomjegyzéke

„[…] nem a hetvenes évek hermetizmusa izgatott már minket, de sokkal inkább az az életesség/ életképesség, ami a hatvanas évek második felében jellemezte az Új Symposiont, valamint a mozgalmi jelleg. Arról feledkeztünk meg csupán, hogy a hatvanas években a politikai klíma sokkal enyhébb volt a nyolcvanas évek elejéhez viszonyítva. Sajnos, ezzel nem számoltunk. Azt képzeltük, amit lehet Belgrádban, Ljubljanában, Zágrábban, azt lehet Újvidéken is. Tévedtünk! Mi a szabad gondolkodásra esküdtünk, ám gyorsan kiderült, hogy az »nincs engedélyezve«. Amint az avantgárd szellem kilép az esztétizmusok bűvköréből, életére törnek. A totalitárius rendszerek nem tűrik a másként gondolkodókat, mi pedig teljes erőbevetéssel akartunk immár másabbat annál, mint amit a hatalom felkínált.” (Interjúrészlet; riporter: Keresztury Tibor)

*

„Nem a magyarországi lapszerkesztést akartuk utánozni, hanem azt néztük, hogy hogyan csinálják a jugoszláviai lapok. Például a Književna reč (Irodalmi Szó) egy európai szintű lap volt a nyolcvanas évek elején – ha nem a legjobb irodalmi jellegű lap Európában. Mindent lefordítottak, ami Európában frissnek számított, a nyári angol számaikban pedig az itteni irodalmat mutatták be a külföldnek. Rendkívül nyitott lap volt: belefértek teljesen ellentétes vélemények is, soha nem az volt a célja, hogy egy bizonyos irányvonalat képviseljen, és a többit leválassza. Legfeljebb ha valaki nem értett egyet valamelyik cikkel, akkor a lap nyitva állt az ellenvélemény előtt is. Ezt szerettük volna mi is megvalósítani.” (Interjúrészlet; riporter: Erdélyi Eszter)

„A folyóirat társadalmi jelentőségét elsősorban is az kell, hogy meghatározza, hogy mivel foglalkozik és kihez szól. Az Új Symposiont, mint kérdésedben jelzed, fiatalok szerkesztik és fiatalok is írják legnagyobbrészt, tehát vannak bizonyos – nem is kevés – nemzedéki vonatkozásai. Ez már önmagában is társadalmi jelentőséggel bír, nemcsak azért, mert maga a kifejezés társadalmilag, szociológiailag, de esztétikailag is determinálódik, hanem azért is, mert ez meghatározza a lap arculatát, sőt – ami ez utóbbiból következik – olvasóközönségünket is. Tehát folyóiratunknak kettős – noha egymásból következő és egymásra visszaható – szerepe van: elsősorban lehetőséget biztosítani a fiatal – vagy fiatalos fogékonyságú – alkotók művészete számára, másrészt pedig az ilyenfajta világlátást, a külvilág történéseire való érzékenységet prezentálni, továbbítani olvasóink felé.” (Interjúrészlet; riporter: Mák Ferenc)

Zalán Tibor, Balázs Attila, Sziveri János, Utasi Erzsébet és Horváth J. Benő a szerkesztőségben (Dormán László felvétele) 

Petri György versei az 1981. márciusi számban
„A mai folyóiratdömping idején szinte el sem képzelhető, hogy nem is olyan túl régen még egy vidéki – újvidéki – folyóirat mutatott példát a magyaroknak szabadgondolkodásból és lapszerkesztésből! A Sympo nem volt mindig mozgalmi jellegű – csak a hatvanas években és a nyolcvanas évek elején –, de 1983-ig mindig jó lap volt. Ma ismét megvannak a lehetőségek rá, hogy hatévi pangás után újra visszanyerje eredeti profilját a lap, és olvashatóvá váljon. Amennyire fontos folyóirat volt a maga idejében Kassák Mája, a Sympo 1983-ig legalább ennyire fontos volt. […] Amit a hatvanas–hetvenes években Jugoszláviában az Új Symposion legálisan művelhetett, ugyanakkor mindazt Magyarországon jobbára csak a föld alatt lehetett megcselekedni. Az Új Symposion az én szerkesztésem alatt is szóhoz juttatott olyan jeles magyarországi írókat, akik itthon el voltak hallgattatva (Petri, Konrád, Eörsi, Radnóti Sándor…). Persze, az, ami föld alatt történik, sokkal inkább ki van téve annak a veszélynek, hogy elsikkad, nem ér célba! Az akkori magyar politika nem tette lehetővé, hogy bárki követhesse a kortárs európai művészeteket, s az csak keveseknek sikerült. Ugyanakkor a jugoszláv politika, egy-két fokkal liberálisabb lévén a magyarnál, mindezt megengedte.” (Interjúrészlet; riporter: Keresztury Tibor)

Sziveri János írása Pilinszky esszéiről az Új Symposion 1983. áprilisi számában (Ez az utolsó általa szerkesztett szám)

„A Kritika küldött ki Újvidékre. Az erdélyi irodalmat nagyjából ismerték a Kritikánál is, a vajdaságit nem, a Felvidékkel nem is számoltak. A feladatom az volt, hogy menjek el a Forum kiadóba, ismerjem meg a Híd és az Új Symposion folyóiratok szerkesztőit. Egyáltalán, tegyek szert élményekre. Így találkoztam 78 körül az Új Symposion szerkesztőivel. Sziverivel és Balázs Attilával kerültem a legjobb viszonyba. Természetesen véget nem érő ivászatokba torkollott a megismerkedésünk. […] Sziveri akkoriban dolgozott második kötetén, a Hidegpróbán. Tetszettek a versei, és maga a figura is. A bánáti mélyszegénységből és elszigeteltségből jött. Első generációs értelmiségi volt, szemben Attilával, aki egy finomabb rétegből származott. Az Új Symposion korábbi hagyományát azzal tudták megerősíteni, hogy más módon ugyan, mint a népnemzetiek, de fölvállalták a kisebbségi kérdések gondozását. Akadt is ebből épp elég bajuk. A nemzet és haladás, kisebbség és haladás programját egyszerre képviselték.” (Nem mentünk az öltözőbe. Életútinterjú Reményi József Tamással; riporter: Darvasi Ferenc)


„Azok számára mondom, akik a maga idejében nem olvashatták: az Új Symposion (vagyis ahogyan mi becéztük: a Sympo) a hatvanas évek második felének legradikálisabb, de akkor sem tévedek, ha azt állítom, legminőségesebb magyar irodalmi orgánuma volt.” (Interjúrészlet; riporter: Zalán Tibor)



 

vissza