A Memóriajáték J.A.-val című vers Sziveri János előadásában
Memóriajáték J. A.-val
remember Attila remember
aki nem ismer nem ember
szakálla kender
remember Attila remember
a reproletár nem meditál
újra eloszt
magára lel ha magára talál
prae vagy post
miként a tarack
terjed
a munkás a paraszt
vágya ugyanúgy gerjed
csukló ujjaik alatt az edzett
csikló
helyrebillenti a kisikló
szerelmet
s fesztelen
óhajok
úsznak nesztelen
mint a sóhajók
mennyi választékos kacat
rajtam bennem
ecet és acat
meg kell-e minden eszmeit ennem
vagy vegyem biztató szónak
ha szólnak:
a lefolyók önnek
is visszaköszönnek (!)
foszlik a glória-köd
intsél
a van mégiscsak több
a nincsnél
gyengéden fülel
ennyihány tájhű entellektüel
ideológia-koszton
nevelkednek a kitapintott poszton
számukra az érvek
táguló sérvek
s nem is sejted
lázadoznak a sejtek
testemben mindhiába:
szállni a nem-léttel vitába
minek hogy hasztalan perelj
rajtad a sor Attila – emelj
(Sziveri János)