Művek

„A budapesti születésű, magyar anyanyelvű, addig elsősorban újságíróként ismert Koestler Artúrt ez a regény repítette a világhír zenitjére. A Napfogyatkozás nemcsak a moszkvai kirakatperek hű ábrázolása, de a XX. század »harci regényirodalmának« egyik csúcsa is.
A rendszerváltás előtti időszakban Koestler nevét főleg szitokszóként említették, műveinek legális közlését tiltották.
Lukin Gábor egyetemista, Molnár Ferenc dédunokája fordította le elsőként a Napfogyatkozást. A szöveget megmutatta a Londonban élő Koestlernek, aki elolvasta, jóváhagyta és kijelentette: Lukin szövegét tekinti engedélyezett kiadásának. A nyolcvanas évek elején a kézirat csak írógéppel másolt, »szamizdat« kiadásban jelenhetett meg.
Most, amikor Koestlernek szülővárosa szobrot állított, és az Operaházban életéről szóló zenedrámát mutatnak be, a magyar olvasóközönséghez is eljuthat a Darkness at Noon, azaz a Napfogyatkozás engedélyezett kiadása. A regényhez Dalos György írt előszót, amelyben felidézi az illegális kiadás körülményeit. Márton László, Koestler életrajzírója tanulmányában a Napfogyatkozás alakjainak eredetét, a regény hatásmechanizmusát, nyugat-európai és hazai fogadtatását elemzi.” (A kötet fülszövege)

„Arthur Koestler (1905–1983) önéletrajza a terjedelmes életmű legfontosabb darabjai közé tartozik. A Nyílvessző a végtelenbe a szerző születésétől 1931-ig tárja elénk életét. Koestler kíméletlenül, a minden jelentékeny önéletrajzhoz szükséges önimádattal és öngyűlölettel számol be életútja mindenkori állomásának világnézeti állásfoglalásáról. Önéletrajza egy hittel és kétellyel megáldott-megvert emberről mesél.” (A kötet fülszövege)

„»Két hónapig ültem magánzárkában Sevillában, néztem az udvaron a futballjátékosokat, és nem tudtam, hogy éjszaka agyonlövik őket.
Az agyam, mint valami búgócsiga, három hónapig forgott képzeletbeli tengelye, a halál körül. Azt hittem, hogy közel van hozzám, amikor sok mérföldnyi messzeségben járt; és aludtam, és nevettem álmomban, amikor a közvetlen szomszédomat ragadta el.«
E sorokat a szerző az 1937-es spanyol polgárháború idején írta, amikor egy londoni lap tudósítójaként Franco tábornok csapatainak fogságába került.” (A kötet fülszövege)

„Bár Arthur Koestler 1939–1940-ben németül írta Sötétség délben című regényét, a történetet mégis szerelme, Daphne Hardy angol fordításából ismerte meg a világ, mert az eredeti szöveg a II. világháború elején elveszett. 2015 nyarán azonban egy német doktorandusz, Matthias Weßel fantasztikus felfedezést tett: a svájci Europa kiadó dokumentumai között rábukkant a Rubaschow című regényre, amelyről nagy bizonyossággal állítható, hogy a Sötétség délben legvégső szerzői változata.
A regény egy totalitárius állam börtönében ítéletre váró emberről és forradalmár társairól szól. »Vétkük közös nevezője – írja Koestler önéletírásában –, hogy az egyes ember érdekeivel szemben az emberiség érdekét helyezték előtérbe; hogy a hasznosság oltárán feláldozták a moralitást, s a cél érdekében közönyösen szemlélték az eszközöket.«
Arthur Koestler mesterművét a német eredetiből Mesés Péter fordította.” (Részlet a kötet fülszövegéből)