Sötétség délben

„Ha valaha volt olyan regény, amely szerzője életében világra szóló hatást keltett, akkor Arthur Koestler klasszikus története Sztálin terror-korszakának áldozatáról és hóhérjáról, tökéletes példája ennek. A Sötétség délben 1940-ben jelent meg először. Annak idején Kingsley Martin, a New Statesman and Nation szerkesztője megállapította róla, »egyike annak a néhány könyvnek, amelyik túl fogja élni azt a korszakot, amelyikben írták«. Jóslatának helyességét a könyv további története bizonyítja. Az eredeti kiadásnak tizenötszöri kinyomtatásán kívül különböző kiadók ötször jelentették meg, mielőtt bekerült volna Koestler összegyűjtött műveinek Danube-féle kiadásába.” (Részlet a kiadói előszóból)

Sötétség délben

Az emigrációs müncheni kiadás szamizdat reprintje.

Sötétség délben

„E könyv szereplői képzeletbeli személyek. A történelmi viszonyok azonban, melyek tetteiket meghatározták, valóságosak. N. Sz. Rubasov élete sokak életének szintézise, akik áldozatul estek az úgynevezett »moszkvai pereknek«. Közülük számosan személyes ismerősei voltak a szerzőnek. Könyvét az ő emléküknek ajánlja.” (Részlet a kötet fülszövegéből)

A tizenharmadik törzs. A Kazár Birodalom és öröksége

„Koestler saját összefoglalása szerint kísérletet tesz a kazár birodalom történetének felvázolására, majd összegyűjti azokat a történelmi bizonyítékokat, amelyek, szerinte, arra engednek következtetni, hogy a keleti zsidóságnak – és ezzel a világ zsidóságának – zöme inkább kazár, semmint szemita eredetű. Végül, az antropológia bizonyító anyagával cáfolja (?) azt a köztudatba begyökerezett hiedelmet, hogy a zsidóság a bibliai törzsből származik.
Ennyi az egész? – kérdezheti az olvasó. Foglalatában igen, ám mint tudjuk, az ördög a részletekben rejlik. S mindezt e néhány sorban lehetetlen volna ismertetni.
Elégedjünk meg azzal, hogy Olvasói leszünk újra Koestlernek, bár nem áll módunkban az általa közölt tényeket hitelesíteni, igazságot tenni hipotézisekről és vitákról, amelyek a könyvben korrekt módon megjelennek.” (Részlet  F. P. recenziójából, Népszabadság, 1990. szept. 14.)