Művek

„Ha valaha volt olyan regény, amely szerzője életében világra szóló hatást keltett, akkor Arthur Koestler klasszikus története Sztálin terror-korszakának áldozatáról és hóhérjáról, tökéletes példája ennek. A Sötétség délben 1940-ben jelent meg először. Annak idején Kingsley Martin, a New Statesman and Nation szerkesztője megállapította róla, »egyike annak a néhány könyvnek, amelyik túl fogja élni azt a korszakot, amelyikben írták«. Jóslatának helyességét a könyv további története bizonyítja. Az eredeti kiadásnak tizenötszöri kinyomtatásán kívül különböző kiadók ötször jelentették meg, mielőtt bekerült volna Koestler összegyűjtött műveinek Danube-féle kiadásába.” (Részlet a kiadói előszóból)

„E könyv szereplői képzeletbeli személyek. A történelmi viszonyok azonban, melyek tetteiket meghatározták, valóságosak. N. Sz. Rubasov élete sokak életének szintézise, akik áldozatul estek az úgynevezett »moszkvai pereknek«. Közülük számosan személyes ismerősei voltak a szerzőnek. Könyvét az ő emléküknek ajánlja.” (Részlet a kötet fülszövegéből)

Az emigrációs müncheni kiadás szamizdat reprintje.

„»Hogy ma jobb volt-e egy kicsit? – írta Claire. – Ma legalább Niko is megint aktívan részt vett az ülésen, bár nehéz megállapítani, hogy ő – és a többiek is – mennyire veszik komolyan ezt az egészet. A vita során felmerült néhány apróság: a mi a baja az emberiségnek? című nagy kirakós darabkái; de nem sokra mentünk velük – vagy talán én vagyok túl mulya? Lehet, hogy a páciens ugyanannyi betegségben szenved, ahány orvos vizsgálja meg? Niko beszélt egy olyan nyelv fontosságáról, amelyet minden nép és nemzet megért, de hát még olyan sincs, amelyen a különböző tudományágak specialistái megértenék egymást…«

Arthur Koestler 1972-ben megjelent utolsó regénye – a tudósok gyarlóságáról és felelősségéről, az emberiség előtt álló kihívásokról és a tudomány tehetetlenségéről – először jelenik meg magyarul.” (A kötet fülszövege)