„Szükség volt erre a könyvre. Várta az olvasóközönség, hiszen a friss termés a közelmúltban nem rendeződött el oly gyorsan, mint a Valami ismeretlen (1990) vagy a Sár (1993) esetében. Szükség volt rá azért is, hogy Petri egy ideig aktívabb politikai közszereplése, valamint közvetettebb önkommentárjai – Beszélgetések Petri Györggyel (1994) – után újra az egységében reprezentált költői oeuvre-é legyen az élhely. Az egység mint fő benyomás az életmű tömbeszerűségének minden eddigi érzékelésénél erősebb. Paradox módon az is az egységesség mellett érvel, hogy a fontosabb elemzésekben, bírálatokban fölvetett korszakolások egyikét nem cáfolja meg a gyűjtemény.”(Tarján Tamás)