Művek

„[…] Amerikában, Mózsi Ferenc Szivárvány kiadójánál Chicagóban az idő tájt jelent meg egy vékony versesfüzetem, s abban az ominózus Brezsnyev-sirató. […] Nagyjából ugyanaz az anyag volt, ami aztán a magyar szamizdatban is napvilágot látott, Azt hiszik címmel. A Brezsnyev-versről tudomást szerzett a pártközpont vagy a moszkvai követség, mert kaptam egy elképesztő levelet, amelynek utolsó mondata így hangzott: »Az önnel kötött szerződést, figyelembe véve a Magyar Népköztársaság kül- és belpolitikai érdekeit, felbontjuk.« Nagy büszkeséggel őrzöm ma is ezt a levelet. Akkor éreztem, életemben először és valószínűleg utoljára, hogy én egy nagyon fontos politikai tényező lehetek, ha képes vagyok egy ország kül- és belpolitikai érdekeit veszélyeztetni egy itthon nem is terjesztett, háromszázas példányszámú versfüzetkével. Ez mutatja, hogy az akkori kultúrpolitika milyen aránytalanul dimenzionálta egy vers lehetséges veszélyességét.” (Interjúrészlet; riporter: Tódor János)

„Mint általában minden intellektuális költőt, Petrit is a tudatos versépítkezés, az életmű lehetséges megszerkesztettségének igénye jellemzi. A Körülírt zuhanás következetes folytatása előző kötetének, ugyanakkor sajátos hangjának, verstechnikájának megszerzése is e kötetéhez kapcsolható. A szemléleti folytonosságot a körülíró gesztus, az érzelmek körülményekkel való bekerítése-behelyettesítése biztosítja, verseszménye viszont időközben változik. »Én – írja – a versek terjedelmének csökkenését érzem – bármilyen külsődleges légyen is ez első meggondolásra – úgynevezett és esetleges fejlődésem egyetlen döntő tényének.« Az új Petri-vers azonban nemcsak az epikus elemeket igyekszik kiszűrni költészetéből, hanem a tömörítés révén elvontabbá is teszi lírai jelzéseit, filozofikus tételeit.” (Aczél Géza)

„Két erős törekvés élt bennem gyerekkoromtól fogva: az, hogy költő akartam lenni és az, hogy semmiképpen sem akarok csak költő lenni. Kamaszkorom vége felé a pszichológia érdekelt, majd elmegyógyász szerettem volna lenni, amíg rá nem jöttem, hogy a lélektanban (mármint a »mély«-ben) több a fantázia játéka, mint a megbízható ismeret. Végül a filozófiában találtam meg azt a területet, ahol – a költészet mellett – érdeklődésem találkozik, legalábbis remélem, a lehetőségeimmel. 1966-ban – már 23 évesen – iratkoztam be a bölcsészeti kar filozófia-fakultására. Az egyetemi tanulmányaim előtti időszakban sokféle munkahelyen dolgoztam, ezek közül egy volt érdekes számomra, a munkaterápiás elmegyógyintézet. Noha verset gyerekkorom óta írok, ennek a kötetnek minden darabja 1968–70-ből való.” (Részlet a kötet fülszövegéből)