Művek

„A tavaly megjelent Nyílvessző a végtelenbe epilógusában Koestler így írt a folytatásról:
»Igen alkalmasnak látszik, hogy ezt az első kötetet azon a döntő ponton fejezzem be, ahol belépek a kommunista pártba, mint ahogy a régi filmsorozatok végződtek mindig – a hős kötélen függ a krokodiloktól nyüzsgő folyó árja fölött, utána pedig jön az ígéret: FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK. Csakhogy akkor a közönség mindig tudta, hogy a hős nem fog igazából a krokodilok közé zuhanni, én viszont közéjük zuhantam, ami – remélem – annál izgalmasabbá és egyre jobbá teszi majd ezt a mesét.«
A láthatatlan írás Arthur Koestler kétkötetes önéletrajzának második része.” (A kötet fülszövege)

„Arthur Koestler (1905–1983) a nagy politikai regényeinek megírását követő második alkotói korszakában főleg a tudomány, a filozófia és a pszichológia kérdéseivel foglalkozott. Ekkor született Alvajárók című remekműve a kozmológia történetéről, majd pedig talán legismertebb tudományos munkája, A teremtés, amelyben a kreativitás új elméletét kísérelte meg felállítani.
»Csak a zsenik őrzik meg telhetetlen kíváncsiságukat a miértekre, és a gyermeki reményt, hogy mindennek megvannak a mertjei. Miért kerek a Hold? Miért pottyan le az alma a fáról? Miért éppen öt bolygó van, s miért nem – mondjuk – húsz, és miért úgy mozognak, ahogyan? Miért savanyodik meg a tej? Miért nem kapják meg a tehénhimlőt a fejőlányok? Miért ragyogóbb piros a trópusokon hajózó tengerészek vére, mint a hamburgiaké? Miért rándul össze a békaláb? A géniusz egyik legfontosabb ismertetőjegye, hogy soha nem szűnik meg olyan csacsi kérdéseket feltenni, mint ezek – amelyek mindegyike korszakalkotó felfedezésekhez vezetett« – írja Koestler.” (Részlet a kötet fülszövegéből)

„Koestler saját összefoglalása szerint kísérletet tesz a kazár birodalom történetének felvázolására, majd összegyűjti azokat a történelmi bizonyítékokat, amelyek, szerinte, arra engednek következtetni, hogy a keleti zsidóságnak – és ezzel a világ zsidóságának – zöme inkább kazár, semmint szemita eredetű. Végül, az antropológia bizonyító anyagával cáfolja (?) azt a köztudatba begyökerezett hiedelmet, hogy a zsidóság a bibliai törzsből származik.
Ennyi az egész? – kérdezheti az olvasó. Foglalatában igen, ám mint tudjuk, az ördög a részletekben rejlik. S mindezt e néhány sorban lehetetlen volna ismertetni.
Elégedjünk meg azzal, hogy Olvasói leszünk újra Koestlernek, bár nem áll módunkban az általa közölt tényeket hitelesíteni, igazságot tenni hipotézisekről és vitákról, amelyek a könyvben korrekt módon megjelennek.” (Részlet  F. P. recenziójából, Népszabadság, 1990. szept. 14.)

„Párizs, az 1950-es évek derekán. A fény városára a totalitárius diktatúra fenyegető árnyéka borul. Csak maroknyian készek a küzdelemre; a többieket megbénítja a félelem, a beteges gyűlölet, a cinizmus, a reménytelenség vagy a jámbor és botor optimizmus.

»A vágyakozás kora talán a legjobb Koestler-regény, egyesek szerint erőteljesebb, mint a Sötétség délben; hihetetlen erővel mutat meg egy kort, a háború utáni nemzedékek teljes kiábrándultságát, a hitvesztések máig tartó korát. Egy érett és pallérozott elme birkózik a korszak leggyötrelmesebb és legfelkavaróbb kérdésével; az emberi érzelmek tükrében tárja az olvasó elé a totális diktatúra fenyegetésével való szembeszállás alig elviselhető terhének gyötrelmeit.«” (A kötet fülszövege; Körmendy Zsuzsanna)