Sötétség délben

Az emigrációs müncheni kiadás szamizdat reprintje.

Sötétség délben

„E könyv szereplői képzeletbeli személyek. A történelmi viszonyok azonban, melyek tetteiket meghatározták, valóságosak. N. Sz. Rubasov élete sokak életének szintézise, akik áldozatul estek az úgynevezett »moszkvai pereknek«. Közülük számosan személyes ismerősei voltak a szerzőnek. Könyvét az ő emléküknek ajánlja.” (Részlet a kötet fülszövegéből)

Sötétség délben

„Bár Arthur Koestler 1939–1940-ben németül írta Sötétség délben című regényét, a történetet mégis szerelme, Daphne Hardy angol fordításából ismerte meg a világ, mert az eredeti szöveg a II. világháború elején elveszett. 2015 nyarán azonban egy német doktorandusz, Matthias Weßel fantasztikus felfedezést tett: a svájci Europa kiadó dokumentumai között rábukkant a Rubaschow című regényre, amelyről nagy bizonyossággal állítható, hogy a Sötétség délben legvégső szerzői változata.
A regény egy totalitárius állam börtönében ítéletre váró emberről és forradalmár társairól szól. »Vétkük közös nevezője – írja Koestler önéletírásában –, hogy az egyes ember érdekeivel szemben az emberiség érdekét helyezték előtérbe; hogy a hasznosság oltárán feláldozták a moralitást, s a cél érdekében közönyösen szemlélték az eszközöket.«
Arthur Koestler mesterművét a német eredetiből Mesés Péter fordította.” (Részlet a kötet fülszövegéből)

Szajhák. Tragikomédia Bouvard és Pécouchet urak emlékére

„»Hogy ma jobb volt-e egy kicsit? – írta Claire. – Ma legalább Niko is megint aktívan részt vett az ülésen, bár nehéz megállapítani, hogy ő – és a többiek is – mennyire veszik komolyan ezt az egészet. A vita során felmerült néhány apróság: a mi a baja az emberiségnek? című nagy kirakós darabkái; de nem sokra mentünk velük – vagy talán én vagyok túl mulya? Lehet, hogy a páciens ugyanannyi betegségben szenved, ahány orvos vizsgálja meg? Niko beszélt egy olyan nyelv fontosságáról, amelyet minden nép és nemzet megért, de hát még olyan sincs, amelyen a különböző tudományágak specialistái megértenék egymást…«

Arthur Koestler 1972-ben megjelent utolsó regénye – a tudósok gyarlóságáról és felelősségéről, az emberiség előtt álló kihívásokról és a tudomány tehetetlenségéről – először jelenik meg magyarul.” (A kötet fülszövege)