Művek

„Aki a válogató és szerkesztő Rónay László verscsomagját, a Stigmát kibontja, ismerősre vél rá: a háború, a lágerélmény rettenetének költőjére. Az Apokrif, a KZ-oratórium, A mélypont ünnepélye, a Szakítás klasszikus darabjaival találkozik, a vívódó, hívő, csupa áldozat, csupa kegyelemvágy lírikusával. Az utószó remek esszéjét jegyző Szabó Ferencnek is igaza van, Pilinszky okán a szeretet zsenialitásáról beszélni magától értetődő. Tehát innen érkezik Pilinszky? A lelkiismeret-vizsgálatból, a gondolkodás akcióit kifejlesztő, végtelenül szabatos képek rekeszfalai közül, később a fogalmak külön életére hagyatkozó szabadabb rendből?” (Kelemen Lajos; Kortárs, 2012. június)

„Pilinszky János új verseskötete a tavalyi magyar könyvpiac nagy eseménye volt (jóllehet piacra úgyszólván nem is került a könyv, mert rögtön elkapkodták). A költő csodálói, barátai és tanítványai már-már attól tartottak, hogy az egyre halkuló szavú, egyre kevesebbet író művész végképp elnémul. S most több, mint félszáz új verssel lepett meg bennünket! Igaz, ezek is rövidek, külső formájukban szegényesek. […] Pilinszky világa továbbra is komor világ; jóllehet eltűnt a »fekete mennyország«, a háború és koncentrációs táborok pokoli víziója, a hideg és sötét teremtésben továbbra is fél, sír, kiáltoz a kreatúra. Igaz, ez a kiáltás nem lázadás, csak panasz, egyre halkuló panasz, néma imádásba olvadó alázat, így találja meg – a teljes szegénységben – a belső békét.” (Szabó Ferenc; Katolikus Szemle [Róma], 1973/3–4.)

„Öröm látni, hogy a hazai könyvkiadók nehéz helyzetük ellenére is fontosnak tartják az irodalmi értékek bemutatását. Jól példázza ezt, hogy Pilinszky János születésének hetvenötödik évfordulójára több kiadvány is napvilágot látott, s ezek közül nem egy a téli könyvvásárra került a boltokba.

Az igényes köteteiről ismert Osiris Kiadó a költő verseinek és szépprózai műveinek gyűjteményét jelentette meg Hafner Zoltán szerkesztésében. […] A prózakötetben az 1984-ben a Szépirodalmi Kiadónál megjelent, A mélypont ünnepélye elnevezésű válogatáshoz képest három újdonsággal találkozhatunk: a Múzeum című forgatókönyvázlattal, a Kalandozás a tükörben című mesével és három egyfelvonásos opera tervezetével.” (Bugyinszki György; Új Magyarország, 1996. december 9.)

„A Századvég Könyvkiadó megkezdte Pilinszky teljes életművének a kiadását. Először a verseit jelentették meg, ez a mostani kötet pedig (Hafner Zoltán szerkesztésében) a szépprózáját tartalmazza. Két filmforgatókönyv, négy színmű, egy regény, egy mese és néhány novella van ebben a 252 oldalas kiadványban.

A kijelentés helyett persze talán helyesebb lenne kérdeznem, így: színművek?, regény?, novellák? Pilinszky írásainak műfaját a leginkább talán még az »előszövegek« szó jelzi, hisz a filmötletekből soha nem lett film, a novellákból hiányzik a novellaszerűség, a Pilinszky-színművek pedig gyakorlatilag előadhatatlanok. Próbálja valaki kiosztani a Síremlék című egyfelvonásos szerepeit. Félig meztelen nő. Egy bozontos medve. Kockás ruhájú férfi. Láthatatlan férfi. Aggastyánok, katonák. Pilinszky kisprózái proto- és metaszövegek, amiként a Beszélgetések Sheryl Suttonnal sem regény, hanem szabad gondolkodás a regény geneziséről, posztmodern művészetfilozófia. Pilinszky írásba foglalt tépelődései Az ember tragédiájához hasonlítanak: egyik sem olvasásra készült, hanem kommentálásra, mint a Biblia igéi.” (Vajda Barnabás; Irodalmi Szemle, 1993. szeptember)