Hazatalálni szeretet nélkül nem lehet – Balog Zoltán református püspök volt a vendégünk a KultúrArcban

„Az emberiség legnagyobb betegsége a szeretetlenség” – idézte fel Balog Zoltán református püspök Kertész Imre gondolatait a tegnap esti KultúrArcban. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke Nobel-díjas írónk életművéről, hagyatékának gondozásáról és a Kertész Imréhez fűződő számtalan személyes élményéről is mesélt a Kertész Imre Intézet legutóbbi estjén. A beszélgetést Ugron Zsolna, a Kertész Imre Intézet művészeti vezetője moderálta.

Balog Zoltán a ’80-as évek második felében olvasta először Kertész Imre Sorstalanság című művét. Már akkor megdöbbentette a regény nyelvezete, amely számára egyszerre tette hétköznapivá és egyben abszurddá is mindazt, ami Auschwitzban megtörtént.

 

Később, már miniszterként tudatosan kereste a lehetőségét annak, hogy Kertész Imre életművét ne lehessen kisajátítani és ne vesszen el, műveit olvassák az emberek mindig, mindenkor – válaszolta Ugron Zsolna kérdésére a református püspök, aki kiemelte: Kertész Imre életművének megőrzésében kiemelkedő szerepe van a Kertész Imre Intézetet is fenntartó Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány főigazgatójának, Schmidt Máriának.

 

Az esten több interjú-részlet is elhangzott Kertész Imrétől, melyekben egyebek között a totalitárius rendszerek közös eredőjéről, valamint az Auschwitzot követő új időszámításról is beszélt Nobel-díjas írónk. Kertész Imre úgy vélte: etikai értelemben új időszámítást kell kezdeni és létre kellene hozni valami újat, valami olyat, ami Auschwitzon túl is érvényes, illetve érvényes lesz.

„Voltaképpen arról van szó, hogy Auschwitzban elpusztult a 2000 éves európai értékrendszer és azért olyan trauma az európai kultúra sorsában, életében Auschwitz, mert egy bizonyos végpontot mutat fel. Auschwitz és Birkenau nem csal, nem hazudik, ami ott történt, az teljesen világos, az dokumentálva van, minden egyes részlete ismeretes, mindaz, ami ott történt, világosan mutatja, hogy az európai értékek ott nullpontra jutottak. Tehát egyáltalán európai értékek birtokában humanizmus, felvilágosodás, ész segítségével Auschwitz-ot nem lehetett túlélni. Ez önmagában mutatja, hogy ezek az értékek bizonyos határvonalon hasznavehetetleneknek mutatkoznak. Tehát ezért olyan döntő számomra Auschwitz. Kiindulópont. Auschwitztól kezdve szerintem új időszámítást kell kezdeni, legalábbis etikai értelemben és létre kellene hozni valami újat, valami olyat, ami Auschwitzon túl is érvényes, illetve érvényes lesz. Egy érvényes etika egy érvényes gondolkodásmód. Ez nehéz dolog és ez az európai feladat tulajdonképpen, hogyha képes Európa ennek a feladatnak megfelelni.”             

(Kertész Imre-interjúrészlet)

 

 

A beszélgetés második felében egyebek között szó esett arról, hogy lehet-e egy új etikában gondolkodni, valamint, hogy a hittételek XXI. századi megközelítése mekkora kihívást jelent napjainkban. A KultúArc október 26-i estje visszanézhető a Kertész Imre Intézet Youtube-csatornáján.