„Az életem legfontosabb tartalma mégiscsak a szabadság volt” – vallotta Kertész Imre, az első Nobel-díjas magyar író, aki 1929. november 9-én született Budapesten. 1944 nyarán koncentrációs táborba deportálták. Megjárta Buchenwaldot és Auschwitzot. 16 évesen szabadult. A kommunista diktatúra alatt távol tartotta magát az irodalmi élettől; zenés vígjátékok írásából és műfordításokból tartotta el magát. Első regényét, a diktatúra természetrajzát tükröző Sorstalanságot, 1960-tól tizenhárom éven keresztül írta. A könyv csak 1975-ben jelenhetett meg, és a rendszerváltoztatásig szinte észrevétlen maradt. Művei az 1990-es évektől kerültek a hazai és a nemzetközi figyelem középpontjába. 2002-ben első magyar íróként irodalmi munkásságáért Nobel-díjat kapott. Életműve a regény,  az esszé- és naplóirodalom műfajában is kiemelkedő jelentőségű; könyvei immár több tucat nyelven olvashatók. Munkásságát számtalan nemzetközi díjjal jutalmazták, s hazájától is megkapta a legjelentősebb kitüntetéseket, előbb a Kossuth-díjat, majd a Szent István-rendet.  

Hogyan fér bele egy beszélgetésbe Bukowski szürreális és groteszk novella-részlete, a Semmelweis című film egyedi castingja, a Hunyadi-sorozat egy-egy forgatási sztorija, Csáth Géza és Sziveri János? A KultúrArc – újratöltve! című irodalmi beszélgetéssorozatunk őszi évadának első adásból mindez kiderül. Október 8-án Kovács Tamás Junior Prima-díjas színművésszel beszélgetett Őri-Kovács Anna, a Kertész Imre Intézet irodalmára, az est háziasszonya. 

Arthur Koestler 120 – Diktatúrák krónikása címmel tartott konferenciát a Kommunizmuskutató Intézet a Kertész Imre Intézettel közösen. A nemzetközi tudományos eseményen Schmidt Mária, Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója elmondta: Arthur Koestler munkássága és géniusza jelentős mértékben formálta az ő gondolkodását is. Hangsúlyozta, hogy intézményének nagy szerepe volt Koestler hagyatékának hazahozatalában.