A Lét és írás titokzatos alkotás. Csak következtetni tudunk arra, mikor születhetett, ahogyan eredeti kéziratának hollététét is homály fedi. Két dolog azonban bizonyos: remekmű, amelyet az első Nobel-díjas magyar író szerkesztett szövegfüzérré. Szerzője pedig legalább annyira filozófus, mint író. Olyan alkotó, aki még hisz az esztétika filozófiai gyökereiben – vagyis aki a közönség, a piac és a politika elvárásainak kielégítése helyett az igazság feltárásában és megmutatásában találta meg saját hivatását.

„Éppen itt az ideje, hogy kudarcaimat dicsfénybe mártsam, és elvesztegetett éveimet a szunnyadó tehetség misztériumával terhes, mámorosan önfeledt, jövőt ígérő időszaknak lássam, mielőtt netán döntő kételyeim támadnának a dolgaimat illetően.” – írja naplójában Kertész Imre 1960. február 13-án. Kötetünk a szerző hagyatékában fennmaradt Vázlatok című kéziratos dosszié első csonkítatlan kiadása.  Az 1958 és 1963 között született naplószerű feljegyzésekből a Sorstalanság születésének története rajzolódik ki a regény és a Nobel-díjas író műhelytitkai iránt érdeklő olvasó előtt. 

„A nemzet a tudás maga. S ha ez így van, létünk, nemzeti szuverenitásunk és egyéni szabadságunk ma egyaránt e tudás meglétén, illetve hiányán áll vagy bukik. Az egyszerre modern és konzervatív L. Simon László idejekorán fölismerte ennek a nemzeti hagyományainkban gyökerező tudásnak a fundamentális jelentőségét. S dacosan vállalja az ezzel a fölismeréssel mindenkor együtt járó írói felelősséget is.” – írja Soltész Márton a kötet utószavában.