Egy könyv, amely végigkíséri Kertész Imre alkotó éveit a kezdetektől egészen 1994-ig. Egy kötet, amely bemutatja, hogyan örökítette meg Kertész Imre azt a magányos szellemi utat, amelynek révén azzá a prózaíróvá lett, aki megkerülhetetlen alakja a magyar irodalomnak. A Kertész Imre Intézetet fenntartó Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány gondozásában az idei könyvhétre megjelenő, Az eszmélet szintjei című kötet gerincét a Gályanapló (1992) című mű adja, kiegészülve a naplóregény ’60-as évekbeli előzményeivel, valamint eddig csak folyóiratokban megjelent részleteivel és Wittgenstein-gyakorlatok című, időben 1994-ig ívelő folytatásával. A szövegek első, gondozott kiadásával és együttes közlésével a korábbinál árnyaltabb alkotói képet szeretnénk közvetíteni az egyetlen Nobel-díjas magyar íróról.

A Lét és írás titokzatos alkotás. Csak következtetni tudunk arra, mikor születhetett, ahogyan eredeti kéziratának hollététét is homály fedi. Két dolog azonban bizonyos: remekmű, amelyet az első Nobel-díjas magyar író szerkesztett szövegfüzérré. Szerzője pedig legalább annyira filozófus, mint író. Olyan alkotó, aki még hisz az esztétika filozófiai gyökereiben – vagyis aki a közönség, a piac és a politika elvárásainak kielégítése helyett az igazság feltárásában és megmutatásában találta meg saját hivatását.

„Éppen itt az ideje, hogy kudarcaimat dicsfénybe mártsam, és elvesztegetett éveimet a szunnyadó tehetség misztériumával terhes, mámorosan önfeledt, jövőt ígérő időszaknak lássam, mielőtt netán döntő kételyeim támadnának a dolgaimat illetően.” – írja naplójában Kertész Imre 1960. február 13-án. Kötetünk a szerző hagyatékában fennmaradt Vázlatok című kéziratos dosszié első csonkítatlan kiadása.  Az 1958 és 1963 között született naplószerű feljegyzésekből a Sorstalanság születésének története rajzolódik ki a regény és a Nobel-díjas író műhelytitkai iránt érdeklő olvasó előtt.