A Kossuth- és József Attila-díjas költő 1981. május 27-én hunyt el Budapesten, életműve azonban több mint négy évtizeddel később is elevenen hat az olvasókra és a kortárs költészetre egyaránt. A Kertész Imre Intézet koszorúzással emlékezett Pilinszky János egykori, Izabella utcai lakóhelyén felavatott emléktáblánál és az Intézet Benczúr utcai székházának kertjében. 

„Az én munkám az ő emlékműve is”– fogalmazott Kertész Imre első felesége, Vas Albina temetésén mondott búcsúbeszédében. Házasságkötésük, majd későbbi több évtizedes együttélésük helyszínét is felkerestük a legutóbbi Kertész Imre-emléksétán, ahol az első Nobel-díjas író életének meghatározó budai utcáit, tereit, épületeit ismerhették meg az érdeklődők. A sétát a Kertész Imre Intézet művészeti igazgatója, Ugron Zsolna vezetette. Az egyes állomásokon Bors Anikó olvasott fel irodalmi részleteket.

  „Ennyire készen, ennyire teljes fegyverzetben kevesen érkeztek az irodalomba, mint ő. Nála mintha már a kezdet kezdetétől készen lett volna minden: a világ, a nyelv, a szereplők; be volt népesítve a táj, megvoltak a díszletek a hegyek, a völgyek, a folyók, a patakok, maga a város teljesen minden megvolt. És megvoltak a szerepek, a monológok, a helyzetek, a jelenetek. És mindennek már neve is volt; nem kellett nevet adni semminek, mert ő mar mindent pontosan, szépen megnevezett” – kezdte az est bevezetőjében Fekete Vince, a Szőcs Géza emlékezete című irodalmi est összeállítója 2026. április 27-én, a Kertész Imre Intézetben. Az érdeklődők nemcsak a Kossuth- és József Attila-díjas költő Erdélyben gyökerező versvilágát, váratlan szókapcsolatait, iróniáját, groteszk látásmódját, történelmi és politikai érzékenységét ismerhették meg: az elhangzott versek ívéből Szőcs Géza életútja és személyes portréja is kirajzolódott.