Ma ünnepelné születésnapját Petri György, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, újságíró. A korszakos költő és a korszakos gondolkodó, aki mindig a saját útját járta és akinek csak egyetlen iránytűje volt: a szabadság. A Petri-hagyatékrészt is őrző Kertész Imre Intézet tudományos igazgatója Soltész Márton, a költő egykori Eötvös utcai lakóhelyén állított emléktáblánál, valamint az Intézet székházánál emlékezett.
Petri György a XX. század utolsó harmadának egyik legjelentősebb költője, aki soha nem hagyta magát elhallgattatni. A ’60-es évek elejétől jelentek meg első versei; az 1980-as évek második felében indexen volt, 1975 és 1988 között csak szamizdatban vagy külföldön jelentek meg könyvei. Meghatározó alakja volt a ’80-as években formálódó demokratikus ellenzéknek. 1981-től 1989-ig szerkesztette a Beszélő című szamizdat folyóiratot. A kádárizmus éveinek legvagányabb költőjeként gyűlölte a gyávaságot és az öncenzúrát, a szabadság megszállottjaként írta verseit.
„Cserzettbőrű propellerkapitány
voltam a történelem egyik helyi járatán.
Révbe értem. De ez kötelesség, nem érdem.
Itt vagyok, és az egészet nem értem.”
(Petri György: A felismerés)
1990-ben József Attila-, majd 1996-ban Kossuth-díjat kapott. Petri György – egyebek között verskéziratokat, töredékeket, naplórészleteket és naplószerű feljegyzéseket tartalmazó – hagyatékrésze 2013-ban került a KKETTK Alapítvány Archívumába. A hagyatékot 2017 óta a Kertész Imre Intézet gondozza.
