Arthur Koestler író, újságíró, filózófus 1905. szeptember 5-én született Budapesten. Bár németül, franciául és angolul írt, sohasem felejtett el magyarul, élete végéig büszke volt magyarságára. Arthur Koestler születésnapjára koszorúzással emlékezett az író hagyatékrészét is gondozó Kertész Imre Intézet.
Fotó: © Fred Stein Archive
„[…] benne testesül meg a nemzetiség diadala: ő maga Angliában honos, művei francia és amerikai olvasókban találtak leginkább befogadóra. Magyarországon csak született és nevelkedett, kamaszkoráig. Húszévesen mentornak választotta Németh Andort Bécsben. Volt újságíró Berlinben, halálraítélt Spanyolországban, táborlakó Franciaországban, volt mozgalmi ember, átrepült – még Zeppelinen – az Északi Sark fölött, cikkeit németül, nagyobb műveit angolul írta, a világ más nyelveire csak lefordították; kutyát az elhagyott ebek menhelyén keresett, korcskutyát, feketét s Attilának nevezte el. Talán azért, amiért Illyés párizsi regényének címébe a hunokat iktatta be.
Amikor először láttam, kandallója fölött egy Courbet-kép vonta magára pillantásomat. Csordától elkóborolt marha bőg a képen, az erdőszélen. »Bús tehén« – mondotta ő s a két magyar szó egy csöppet megállt a levegőben az angol beszélgetések csendes áramai közt, kettéosztva a jelenlevőket: magyarokra és nem magyarokra…”
(Szabó Zoltán: Kívülről)
