Február 25-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján mutatták be Pavel Stantchev Egy éjszaka, két reggel… című drámáját a Kertész Imre Intézetben. A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány legújabb produkciója, amely 1949 decemberében, Kelet-Európában, a sztálini tisztogatások idején játszódik, a kommunizmus áldozatainak emléke előtt tiszteleg.
Sötét, rideg börtöncella. Összevert, összetört, megtépázott rab fekszik egy durva fapriccsen. Haja zilált, szakadt inge véres. Nem is olyan régen még nagy ember volt, Moszkva barátja, „miniszterelnök-helyettes elvtársnak” szólították, kijárt neki a tisztelet és a megbecsülés. Most csupán rab. Egy a bűnösök, a vádlottak közül. Felette is ítélkezik a kommunista államhatalom. A nagy emberből a rendszer ellensége lett. Egy a sok közül.
Hirtelen titokzatos, bőrkabátos alak érkezik. Sötét napszemüveggel, kalappal fedi el kilétét. A halállal fenyegetőzik, hideg és kérlelhetetlen, szavai könyörtelenek. Elvek ütköznek, érzelmek lángolnak fel, az elítélt nem hagyja magát, utolsó erejét összeszedve is visszavág. Aztán valami történik. A jövevény megenyhül, a vélt ellenség hirtelen a legjobb baráttá válik, közös emlékek tárulnak fel, a vészterhes légkör nyomását jófajta whisky enyhíti. A fogvatartott már mosolyog, s megannyi (jórészt politikai) esemény felidézése (partizánharc és bíróság, szovjetbarát meggyőződés és állami berendezkedés, a titkosrendőrség munkamódszerei, a hatalmi pozíciók ingatagsága, és így tovább) után elhangzik az, amit minden fogvatartott hallani szeretne: az elítélt szabadon távozhat egy jobb, reménytelibb életbe.
Másik látogató lép a cellába. Az egykori szerelem, a neves és ünnepelt írónő személyében. Ígéretek, meg nem valósított közös jövő és megannyi tévedés… A légkör tovább oldódik, immár három jóbarátot látunk a színpadon. Álmok és szabadulás; a szabadság mámorító ígérete. Egy autó várakozik a börtönudvaron, az ajtó kitárul. A hajnal első sugara azonban más üzenetet hoz: az elítéltet kezek ragadják meg, nyakába kötél kerül. A valóság fájdalmasan kijózanító. Már reggel van, de a fény örökre kihuny.
***
Pavel Stantchev Egy éjszaka, két reggel… című darabjának történetét a valóság ihlette: Trajcso Kosztov bolgár kommunista politikus története, aki bár a Minisztertanács elnökhelyetteseként a kommunista hatalomátvétel egyik kulcsfigurája volt, nem rejtette véka alá a szovjetekkel kapcsolatos ellenérzéseit. Emiatt 1949-ben minden tisztségétől megfosztották, letartóztatták, majd kegyetlen kínzásokat követően aláírattak vele egy olyan jegyzőkönyvet, amelyben beismerte, hogy a jugoszláv diktátor Tito és a nyugat-európai hírszerző szervek beszervezett ügynöke. „Vallomását” a bírósági tárgyaláson visszavonta, azonban hiába tagadta bűnösségét, a bíróság végül halálra ítélte Kosztovot, akit 1949. december 17-én kivégeztek. Sztálin halála után három évvel, 1956 novemberében Kosztovot rehabilitálták és helyreállították párttagságát.
A színpadon Kosztov életének utolsó pillanatai elevenednek fel; az elítéltet Őze Áron alakítja, Gesev államvédelmi tisztet Lengyel Ferenc kiváló játéka révén ismerheti meg a közönség, Kosztov egykori szerelmét Balázsovits Edit játssza.
A darabot a szerző eredetileg bolgár nyelven írta, majd francia nyelven átdolgozta. A Sediánszky Nóra fordításában elkészült színművet a Kossuth-díjas Káel Csaba rendezte. A darab dramaturgja Ugron Zsolna József Attila-díjas író, a Kertész Imre Intézet művészeti igazgatója.