Bár Kertész Imrét már 2001-ben is esélyesként emlegették, 2001. októberi naplójegyzetében még képtelenségnek tartotta, hogy Nobel-díjat kapjon.
Mentés másként című kötetében 2001. október 11-re így emlékezett:
"Ma fél délelőtt azzal gyötörtek, hogy Nobel-díjat fogok kapni. A kiadónak (Suhrkamp) rögtön azt válaszoltam, hogy a Nobel-díj az a díj, amelyet mindig mások kapnak. Végül kiderült, egy Naipaul nevű brit szerző kapta (akit mellesleg ismerek is, Berlinből). Közben azt figyeltem meg magamon, hogy az egész ügyet zaklatásként fogom fel […] Az, hogy nem kaptam Nobel-díjat, ugyanolyan képtelenség, mint ha Nobel-díjat kaptam volna.”
Fotó: Jürgen Bauer – Kertész Imre potréja megtekinthető a Benczúr utca 46. szám előtt látható tablókiállításunkon.
Majd egy év múlva, 2002. október 10-én a feje tetéje állt a világ...
„Ma délután egy órakor hívtak Stockholmból, azóta a feje tetejére állt itt minden, de nagyon örültem, mindenki hív és gratulál, magyarok és németek.”
„…az elismerést az egész magyar irodalom sikerének tekintem […] azt hiszem, a díj minden magyar írónak biztatást jelent.”
(Blikk, Magyar Hírlap, 2002. október 10.)