A Kertész Imre Intézet a Kossuth- és József Attila-díjas költő egykori lakóhelyén, az Eötvös utca 22. szám alatt állíttatott emléktáblát. Az avatáson részt vett és köszöntőt mondott Soproni Tamás, Budapest VI. kerületének polgármestere is. A beszéd, valamint az ünnepséget követően megküldött köszönőlevél teljes terjedelmében az alábbiakban olvasható.
Hölgyeim és Uraim, kedves terézvárosiak, kedves vendégek!
„Gyurikám, jól fog állni neked ez a kis smukk” – ezekkel a talán kevéssé magasztos, de a szituációhoz mégis remekül illő szavakkal adta át 1996-ban a Kossuth-díjat, Göncz Árpád, a rendszerváltás utáni első köztársasági elnök Petri Györgynek. Alig néhány évvel a kommunista diktatúra bukása után az egykori ’56-os halálraítélt Göncz és az 1979-ben indexre tett Petri, mint adományozó és kitüntetett álltak egymással szemben öltönyben és nyakkendőben a Parlament épületében. Alighanem abszurdnak érezhették a szituációt, hiszen mindketten humorral tekintettek az élet hozta furcsa fordulatokra.
Pedig Petrit olvasva nem leszünk vidámabbak: okosabbak leszünk. Legalábbis többet értünk meg a világból, méltóságról, kapcsolatokról, szabadságról. Nemcsak az a művészet érvényes ugyanis, ami gyönyörködtet, hanem az is, ami kellemetlen érzést kelt az olvasókban. Mert ilyen a valóság, és különösen ilyen volt puha diktatúra hétköznapisága.
Ezzel szemben pedig csak a kérlelhetetlenséggel lehet fellépni. Petri György hitelessége onnan is fakad, hogy még magával szemben sem volt kíméletes. Nemcsak az önpusztításra gondolok, hanem arra az őszinteségre is, amivel ez az életmód megjelenik a művészetében.
Esterházy Péter mondta Petri Györgyről egyszer, hogy „egy költőnek nem kell okvetlenül okosnak lenni, de Gyuri hihetetlenül okos volt.” Értett a pszichiátriához, érdekelte az orvostudomány, a jog és a közgazdaságtan is. Később a demokratikus ellenzék egyik legfontosabb alakja, sőt, majdnem liberális képviselő lett, hogy aztán kilépjen a pártjából, és néhány évvel később Torgyán József értetlenkedjen a versein a parlamentben. Még szerencse, hogy volt, aki akkor is értette Petri verseit.
Petri György neve összefonódott Budapesttel is: Budán volt gyerek, Terézvárosban is felnőtt, itt írta a versei nagy részét. Nemcsak műveltsége és kompromisszumot nem ismerő szabadságvágya volt egyedülálló, hanem az is, hogy mindenben meglátta az értéket: az emberi méltóságot egy hajléktalan nővel való kellemetlen együttlétben, a szépséget a munkásasszonyok visszeres lábában, mert, ahogy írta, az angyal a részletekben lakik.
Én olyan helyen szeretek élni, ahol a legnagyobb művészeinkről, kiemelkedő alakjainkról méltó módon emlékezünk meg. Örülök, hogy Terézvárosban is lesz emléke Petri Györgynek, remélem, hogy még többen olvassák majd a verseit, mert az őket átható szabadságvágy és őszinteség a 21. század Magyarországáról is gyakran hiányzó érték.
Köszönöm Főigazgató Asszonynak és a Kertész Imre Intézetnek a kezdeményezést Terézváros polgárai nevében!
Elhangzott 2023. szeptember 15-én, az Eötvös utca 22. szám előtt, Petri György emléktáblájának avatóünnepségén.
Polgármester úr az ünnepséget követően levélben is köszönetet mondott Schmidt Mária főigazgató asszonynak, melyet az alábbiakban, teljes terjedelemben közlünk.
