Egy könyv, amely végigkíséri Kertész Imre alkotó éveit a kezdetektől egészen '94-ig. Egy kötet, amely azt is bemutatja, hogyan örökítette meg Kertész Imre azt a magányos szellemi utat, amelynek révén azzá a prózaíróvá lett, aki ma is megkerülhetetlen alakja a magyar irodalomnak. Azeszmélet szintjei című kötet gerincét képező Gályanapló (1992) a Sorstalanság keletkezéstörténetét megvilágító feljegyzésekkel indul, s az 1989 körüli totális értékválság képeivel zárul. A naplóregény ’60-as évekbeli előzményeinek, illetve eddig csak folyóiratokban megjelent részleteinek és Wittgenstein-gyakorlatok című, időben 1994-ig ívelő folytatásának együttes közlésével a korábbinál árnyaltabb alkotói szerepértelmezést közvetít a Kertész Imre Intézet legújabb kötete.
| ||||